A Taoizmus több mint 2500 éve a kínai gondolkodás, filozófia és vallás meghatározó tényezője. A Tao eredetileg utat jelent, sőt ma is a csillagok útját jelenti az égbolton, de jelenti a bölcs utat is,(spirituális) amely célhoz vezet, a rendet és a törvényt, amely mindenben érvényesül.A szűkebb értelemben vett Taoizmus a hagyomány szerint az i.e. 4. században. Megjelenő, legendás filozófus, Lao Ce (Lao mester az-az Öreg mester) tanításain alapul. Jelenleg kétséges, hogy Lao ce valós személy volt-e vagy legendák szülötte. Neki tulajdonítják a Taoizmus alapművét, a Tao Te King-et, Az Út és Erény KönyveA Tao Te King, mai formájában két könyvre tagozódik, összesen 81 fejezettel. Az első könyv tárgyalja a "tao"-t (út), a második a "te"-t (erény). A tanok szóbeli hagyomány útján terjedtek, csak később foglalták őket írásba. Hazánkban leginkább a Weöres Sándor fordításában kapható versszakokba rendezett változat kapható. 

Az igazi Tao a bölcsek szerint nem is elmagyarázható fogalom. El lehet sajátítani, de csakis a gyakorlatban létezik. Ennek ellenére Lao Ce tanítványai egész könyvtárnyi anyaggal próbálták megmagyarázni az eredeti vékonyka művet. 

A legismertebb Taoista szimbólum a YIN-YANG. 

Kifejezi az állandó változást, az örökkévalóságot, az egyensúlyt, a tiszta princípiumok hiányát. A szinusz a ciklikusságot a bioritmust, a kiszámíthatóságot. A kör a tökéletességet. A színek a dualizmust. A Taoizmus életigenlő vallás és filozófia. Azt tanítja, hogy minden eléd kerülő helyzet, azért került eléd, hogy valamit tanulj belőle.Ezt szemlélteti egy festmény is. Az ecetkóstolók! 


Három embert látunk egy ecetes dézsa körül álldogálni. Mindhárman belemártják ujjukat az ecetbe és megkóstolják. Mindhárom arc más-más véleményt tükröz. És mivel a festmény allegória, tudjuk, hogy nem holmi közönséges ecetkóstolókat látunk, hanem Kína Három Tanítómesterét, és az ecet, amit nyalogatnak, az Élet Esszenciája. A három mester K'ung Fu-ce Konfucius, Buddha és Lao ce. Az első arc savanyú, a második keserű, de a harmadik arcon mosoly ül. Konfucius azért vág savanyú képet, mert ő csakis a realitásban gondolkodik. Szerinte a világ nem szubjektív, hanem objektív. Számára igen savanyúnak tűnhetett az élet. Ő a tiszta racionalizmust jelképezi életével és filozófiájával. A tisztelet, a hűség, a rend, szerinte nem működhet szívből, csakis pontosan meghatározott szabályok leírásával és azok betartásával és betartatásával. A festmény második alakja Buddha. Ő roppant keserűnek érezte a földi létet, telis-tele érzelmi kötelékekkel és vágyakkal, amelyek szenvedésbe torkollnak. A világot egyetlen nagy kelepcének látta, ahol minden csak káprázat, és minden teremtmény a gyötrelem örökké forgó kerekei között küszködik. Hogy békére leljen, a buddhista előtt (legalábbis szerinte) egyetlen út áll: felülemelkedni ezen a "porvilágon" és eljutni a Nirvánába, a "szélmentes országba". Habár az alapjában véve optimista kínaiak jól átgyúrták az Indiából áttelepített buddhizmust, a jámbor buddhista mégis úgy találja, hogy a Nirvánához vezető utat ugyancsak akadályozza a mindennapi létezés keserű szele. Lao Ce azért mosolyog mert az ecet savanyú. Pont olyan amilyennek lennie kell. Ha nem lenne a kész ecet savanyú az lenne a baj. Lao ce szerint az ember mindenkor megtalálhatja azt a harmóniát, amely a kezdet kezdete óta fennáll az Ég s a Föld között, de ehhez nem az-az út vezet, amely a konfuciusi szabályokon alapszik. Mint ahogy ezt Az Út és Erény Könyvé-ben, a Tao Te King-ben kinyilatkoztatta, a föld voltaképpen az ég visszatükröződése, és nem az ember, hanem a saját törvényei irányítják. Ezek a törvények a távoli bolygók forgására éppúgy kihatnak, mint az erdei madarak és a tengeri halak életére.

Lao ce szerint minél több ember üti bele az orrát a természet egyensúlyába, annál inkább felborul a harmónia. Minél több az erőszak, annál nagyobb a baj. Hisz mindennek megvan a saját belső természete - akár nehéz, akár könnyű, akár nedves, akár száraz, akár gyors, akár lassú -, amit nem lehet "megerőszakolni", mert abból csak baj származik. A harc elkerülhetetlen, ha valamire kívülről kényszerítenek absztrakt és önkényes szabályokat. És ekkor lesz csak igazán savanyú az élet. Lao ce szerint a világ nem kelepce, hanem bölcs tanítómester, akinek a leckéit éppúgy jó lesz megtanulnunk, ahogyan törvényeit is követnünk kell. És akkor minden jól megy majd. Lao ce nem azt tanácsolja, hogy emelkedjünk a "porvilág" fölé, hanem azt, hogy egyesüljünk a "világ porával". Azt, amit minden égi és földi dolog mögött működni látott, elnevezte tao-nak, "az Út"-nak. Tanításának egyik alapelve volt, hogy a Világmindenségnek ezt az Útját nem lehet méltóképpen szavakkal leírni, mert az egyaránt sértené az Út korlátlan hatalmát és az emberi elmét is, amely megkísérelné megtenni azt. Az Út lényege mégis érthető, és azok értik meg leginkább, akik legtöbbet törődnek vele és az élettel, amely elválaszthatatlan tőle.

Mi az ecetkóstolók üzenete? Az, hogy hozzáállásunk az élethez meghatározza, milyen életet élünk. Vághatunk hozzá savanyú, keserű de mosolygós arcot is. 

A Taoista tisztában van képességeivel és adottságaival, és ezt előnyére tudja fordítani, nem bánkódik miatta és nem más akar lenni mint az, ami.A P-u jelentése a kínai írásban a "Faragatlan Tönk". Ez azt jelenti, hogy -a dolgok a maguk természetes állapotukban- vannak. Jelentése még a természetes, egyszerű, tiszta, becsületes. 

A Taoista ideál a csendes, higgadt, "faragatlan rönk" aki nem bonyolítja túl a dolgokat, ezért spontán a cselekedeteiben.

A Taoista próbálja a dolgokat összességükben látni, és nem veszik el, a részletekben. (A nyugati orvoslás már régen elveszítette az embert és csakis, a szerveket látja.) 

Nyáron nyaralok, télen telelek. A Taoista tisztában van a lehetőségekkel, és cselekedeteivel alkalmazkodik a helyzethez.

A Taoista igyekszik elsajátítani az önismeretet. Szereti magát, és elfogadja, ezért van önbecsülése, és önbizalma. Rendelkezik a gondolkodás képességével, de hallgat megérzéseire.

Vu Vey jelentése nem cselekvés. Azt jelenti, hogy tolakodás, támadás, Énkultusz nélkül cselekedjünk. A nyugati embernek a nem cselekvés lustaságot jelenthet. A keleti embereknek viszont azt jelenti, hogy ne szálljanak szembe a természet erejével és a természet törvényeivel. (széllel szembe, ne pisálj) jó példa a Vu Vey elvre a szélben lévő fűszál. A fűszál rugalmas, enged a szélnek és elhajlik. Aztán a szél elmúltával felegyenesedik. A fa merev ellenáll a kis szélnek de a nagy szél kidönti.

A Vey Vu Vey a cselekvés nélküli cselekvés. Európaira fordítva azt jelenti, hogy nem akarunk valamit erőlködve csinálni. A jelenleg is élő, legöregebb Taoista mester azt nyilatkozta a hosszú élettel kapcsolatban, hogy minden, ami a testet vagy a szellemet megerőlteti az lerövidíti az életet. Ezért ő sosem tesz ilyet. Azonban minden nap gyalogolt egy csomó kilométert. A fiatalok, akik el akarták kísérni a sétára, sosem bírták tartani a tempót. (ebből is látszik, hogy a nem cselekvés nem lustaságot jelent.) Megint csak a harcművészetekből merítve példát: a támadó minél nagyobb lendülettel támad annál könnyebb kibillenteni az egyensúlyából és ellökni. Ilyenkor nem a saját energiánkkal végezzük a dobást, hanem az ellenfél energiáját vezetjük tovább. A Vey Vu Vey önkéntelen cselekvéssé válik a gyakorlás során. A mester mindig csak a legyőzött ellenfele felett gondolja végig mit is csinált. 

A Taoista a jelenben él. Számára mindig a most számít. Tisztában van múltjával, sejti a jövőt, de a hangsúlyt mindig a jelenre teszi. A nyugati ember, elmegy a boltba vásárolni. Autó vezetés közben, azon gondolkodik, mit kell vásárolnia. Vásárlás közben azon gondolkodik mit fog főzni vacsorára. Főzés közben kikérdezi a gyermek leckéjét. Mivel nem arra koncentrál, amit éppen csinál, ezért autóvezetés közben összetöri az autót, vásárlásnál elfelejt venni valamit, főzéskor kifut az étel.

A Taoista mesterek legmagasabb fokon a vízhez lesznek hasonlatosok. A víz mindig kitölt minden rendelkezésre álló teret. Ellenállás nélkül folyik mindenhova. Megkerül minden akadályt. Alkalmazkodik. 

A Taoista jól érzi magát a bőrében és boldog. Ott akar lenni, ahol épp van. Nem rohan, nem pont másra vágyik, mint ami épp van. Elégedett. Elérhető célokat tűz ki maga elé, olyanokat amelyeket képes elérni. Céljait felossza napi adagokra, így minden nap képes jóleső elégedettséggel lefeküdni.

A nyugati ember állandóan időt akar spórolni, pedig időt csak eltölteni lehet nem megspórolni. Példaként had említsem meg Amerika egyik nagy kedvencét az utcai hamburgeres bódét. Menetközben esznek az emberek, a kipufogófüstben készített, mindenszempontból egészségtelen ételeket és azt gondolják ezzel idő spórolnak meg. Pedig ennek az életmódnak súlyos emésztőszervi következményei lesznek. Ami pedig nagy időpocsékláshoz vezet. Az időtöltésnek kétféle módja van az ostoba és a bölcs időtöltés. 

Az Út tanításában az egyik legfontosabb, annak megértése, hogy nem a cél a fontos hanem maga az ÚT. Ez azt jelenti, hogy élvezni kell a folyamatot és nem csupán az elért célt. 

A Tao azt tanítja: "Boldog akarsz lenni? Kezd azzal, hogy megbecsülöd magad, és azt amid van. Szerencsétlen akarsz lenni? Kezd azzal, hogy elégedetlenkedsz."

A Semmi fogalma is nagyon fontos. A semmi a Taoistának mindig valami. Valaminek a lehetősége. A tudat kiürítése, a gondolatok elcsendesítése révén születnek legjobb ötleteink.


Tao Te King

Az Út és Erény Könyve


Weöres Sándor fordításában


AZ ÚT

Az út, mely szóba-fogható,
nem az öröktől-való; 
a szó, mely rája-mondható, 
nem az örök szó. 
Ha neve nincs: ég s föld alapja; 
ha neve van: minden dolgok anyja. 
Ezért: 
aki vágytalan, 
a nagy titkot megfejtheti; 
de ha vágya van, 
csak a dolgokat szemlélheti. 
E kettő mögött közös a forrás, 
csupán nevük más. 
Közösségük: csoda, 
s egyik csodától a másik felé tárul 
a nagy titok kapuja.


2
Mikor a szépet megismerik, 
felbukkan a rút is; 
mikor a jót megismerik, 
felbukkan a rossz is. 
Lét és nemlét szüli egymást, 
nehéz és könnyű megalkotja egymást, 
hosszú és rövid alakítja egymást, 
magas es mély kulcsolja egymást, 
sok hang összeolvasztja egymást, 
korábbi s későbbi követi egymást. 
Ezért a bölcs 
sürgés nélkül működik, 
szó nélkül tanít, 
nézi az áramlást és hagyja, nem erőlködik, 
alkot, de művét nem birtokolja, 
cselekszik, de nem ragaszkodik, 
beteljesült művét nem félti, 
s mert magának nem őrzi, 
el se veszíti. 


3 
Ha nem emelik fel az okosakat, 
a nép közt rend es béke fakad; 
ha nem kell többé a ritka, drága, 
megszűnik a nép kirablása; 
ha nem a vágy uralkodik, 
a nép szíve megnyughatik.
Ezért a bölcs 
a szívet kiüríti, 
a gyomrot teletölti, 
a sóvárgást gyengíti, 
a csontot erősíti, 
hogy az emberek ne tudjanak, ne vágyjanak, 
az okosak veszteg maradjanak. 
A nem-sürgés ez 
és rend és békesség lesz. 


Az út üres, 
de működését abba sose hagyja. 
És mélységes, 
mindennek ősatyja. 
Élet tompítja, 
görcseit oldja, 
fényét fakítja, 
elvegyül porba. 
Megfoghatatlan 
és mégis van. 
Én nem tudom, ki a szülője, 
de vénebb, mint a tünemények őse. 


Az ég és föld nem emberi: 
neki a dolgok, mint szalma-kutyák. 
A bölcs ember sem emberi: 
neki a lények, mint szalma-kutyák. 
Az ég és föld közötti tér, 
akár a fujtató, 
üres és nem szakad be,
mozog és egyre több száll belőle: 
kell rá szó, ezernyi; 
jobb némán befelé figyelni. 

Csodálatos asszonynak hívják: 
ő a völgy örök szelleme. 
A csodálatos asszony kapuja 
ég s föld gyökere. 
Végtelenül munkálkodik, 
nem fárad el sose. 

Örök az ég és örök a föld. 
Azért örök az ég s a föld, 
mert nem önmagukért élnek, 
ezért nem fogy belőlük az élet. 
Éppígy a bölcs: 
hátrahúzódik, ezért halad, 
nem őrzi magát, ezért megmarad. 
Így van: 
saját érdeke nem űzi sose, 
ezért teljesül saját érdeke. 


8 
A legfőbb jó a vízhez hasonló: 
mindennek hasznos, de nem harcos; 
az alantasban is jelenlevő: 
a víz az út-hoz hasonló. 
Az élet a földet kövesse, 
a sziv a benső melyet kövesse, 
a barátság az emberit kövesse, 
a beszéd a valót kövesse, 
az uralom a rendet kövesse, 
a szolgálat a lehetőt kövesse, 
a tett a kellő időt kövesse. 
Ha készséges, de nem erőszakos: 
nem kél zúgolódás semerre. 

Aki tölt színültig: 
jobb, ha előbb abbahagyja. 
Aki túl-élesre fen: 
élét hamar kicsorbítja. 
Arannyal, ékkővel teli kamra: 
megőrizni senki se bírja. 
Kincs, gőg, rang egyszerre: 
mekkora szerencsétlenség! 
Alkotni, adni, majd visszavonulni: 
ez az égi bölcsesség. 

10 
Aki teste-lelke egységét megőrzi, 
azt a kétség nem bontja meg. 
Aki természetét szelíddé símítja, 
egyszerű, mint az újszülött gyerek. 
Aki látását megtisztítja, 
elkerüli a tévedéseket. 
A nép megnyerése, ország kormányzása 
nem kíván tudós elméletet. 
Ég s föld kapui nyílnak-csukódnak, 
nyugalmasak és békességesek. 
E tudásból kibontakozik 
a sürgés-nélküli cselekedet. 
Megszülni és felnevelni, 
létrehozni és nem kívánni, 
megalkotni és nem birtokolni, 
hatalmaskodás nélkül vezetni: 
ezt kell a legnagyobb jónak nevezni. 


11 
Harminc küllő kerít egy kerékagyat, 
de köztük üresség rejlik: 
a kerék ezért használható. 
Agyagból formálják az edényt, 
de benne üresség rejlik: 
az edény ezért használható. 
A házon ajtót-ablakot nyitnak, 
mert belül üresség rejlik: 
a ház ezért használható. 
Így hasznos a létező 
és hasznot-adó a nemlétező. 

12 
Látást az öt szín tompít, 
hallást az öt hang tompít, 
ízlést az öt íz tompít, 
a vágtatás, vadászat megbolondít, 
a nehezen elérhető mind bűnbe lódít. 
Ezért a bölcs 
nem a szemét, inkább a gyomrát tömi, 
neki nem a távoli kell, hanem a közeli. 

13 
Dicsőség, szégyen: egyforma félelem. 
A rang: az élet legnagyobb csapása. 
Dicsőség, szégyen: mért csak félelem? 
Mert a dicsőséget a közemberek 
szorongva nyerik el, 
szorongva vesztik el. 
A dicsőség is, szégyen is, csak puszta félelem. 
A rang mért az élet csapása? 
Mert legnagyobb csapás 
az önszeretet. 
Ha nincs bennem önszeretet, 
ugyan mi bajom lehet? 
Ezért: 
a világért élő kiválóságra 
bízható a világ; 
és a világért élő jóságra 
építhet a világ. 

14 
Ránézek, de nem látom, 
ezért neve: nem látható. 
Hallgatom, de nem hallom, 
ezért neve: nem hallható. 
Megragadnám, de meg nem foghatom, 
ezért neve: a legparányibb. 
E három titok 
egységbe olvad. 
Felszíne sem világos, 
alapja sem homályos, 
végtelen, névtelen, 
visszavezet a nemlétbe szüntelen. 
Neve: formátlan forma, 
tárgy-nélküli kép, 
neve: a sötét. 
Szembetérek s nem látom arcát, 
követem és nem látom hátát. 
Az őskor útját birtokolva 
s a jelenkort általa megragadva 
rálátni mindennek eredetére: 
ez az út vezető-fűzére. 

15 
Hajdan az ihletettek 
ismerték a rejtőzőt és rejtettet, 
de őket mélyükig nem ismerte senki. 
Mert nem lehetett őket megismerni, 
a kép róluk csak ennyi: 
mint téli folyón átkelők, vigyáztak, 
mint szomszédaiktól félők, figyeltek, 
mint a vendégek, tartózkodtak, 
mint olvadó jégen, óvakodtak, 
mint a rönk-fa, egyszerűek voltak, 
mint a völgykatlan, mélységesek voltak, 
mint a homály, át nem derengtek. 
Nyugalmukat bizton őrizve 
formálták a szennyesből tisztát. 
Az örök áramlással békességben, 
ismerték az élet nyitját. 
Az úton jártak, mérték nélkül nem vágyakoztak, 
s mert mohók sose voltak, 
megelégedtek a létezővel és újat nem alkottak. 


16 
Ahol megvalósul a teljes üresség, 
ott a nyugalom tisztán megmarad, 
minden növekszik a maga rendjén, 
az örök áramlásban körbe-halad. 
Minden virul, terem, 
s a kezdethez visszatér szüntelen. 
A kezdethez visszatérés: a béke. 
A béke: az élet visszatérte. 
Az élet visszatérte: állandóság. 
Az állandóság tudása: világosság. 
Az állandóság nem-tudása: vakság, zűrzavar. 
Aki az állandót ismeri, bölcs lesz, 
aki bölcs lett, igazságos lesz, 
aki igazságos lett, király lesz, 
a király az eget követi, 
az ég az utat követi, 
az út örökkévaló, 
és minden rendjén-való. 


17 
A kicsinyek tudták, hogy vannak nagyok. 
Szerették, felemelték, 
aztán rettegték, 
végül megvetették. 
Aki hűtlen, 
hívet nem lel. 
De ha ígérete szerint cselekszik, 
munkája sikerül, érdeme növekszik, 
és a nép azt mondja rája: 
"A természet útját járja." 


18 
Mikor a nagy utat semmibe dobták, 
megjelent az erkölcs és méltányosság. 
Mikor kezdődött az okoskodás, 
megjelent a nagy hazudozás. 
Mikor a hat rokon összeveszett, 
megjelent a gyermeki tisztelet és szülői szeretet. 
Mikor zavaros az ország, 
megjelennek a hűséges szolgák. 


19 
Ha eldobják az okosságot, a tudósságot, 
akkor lesz a nép százszor áldott. 
Ha eldobják az erkölcsöt, a méltányosságot, 
gyermeki tisztelet, szülői szeretet vezeti a sokaságot. 
Ha megszüntetik a ravaszságot, a hasznosságot, 
nem lesznek többé tolvajok, betyárok. 
Három jele a kevés-bölcsességnek. 
Mutassák meg az ember-népnek 
az egyszerűséget, az épséget, 
hogy az önzésnek, az epedésnek vessenek féket. 


20 
Hagyd el a tanultságod 
és meg nem bánod. 
Igéret és ígérgetés: 
mi különbség? 
Jó és rossz: 
mily különbség! 
De amitől mindenki retten, 
azt nem vethetjük félre büntetlen. 
Ó, zűr! 
Még minden rendezetlen! 
Ám az emberek ragyognak folyton, 
mint ünnepi lakomán, 
vagy tavasz-érkezéskor a tornyon. 
Egyedül én vagyok nyugodt, 
nem állok a fénybe, 
akár a még világra-nem-hozott. 
Forgok az áramlásban, 
nem lel szilárd helyet a lábam; 
mindenkinek van bőviben, 
csupán nekem nincs semmi sem: 
lám, bolond szív jutott nekem! 
Ó, zűrzavar! 
A közönséges emberek ragyognak, 
homályban én vagyok csak; 
a közönséges emberek mind szemfülesek, 
közönyös én vagyok csak. 
Örvénylő tenger ragad magával, 
sodródom, nincs megállásom. 
Mindenkinek megvan a dolga, 
bolondnak, durvának csak én mutatkozom. 
Egyedül én vagyok más, mint az emberek, 
mert az ős-forrásból táplálkozom. 

21 
A hatalmas erény változatai 
az utat követik. 
Az út magában-véve 
árny és köd. 
Köd és árny, 
hol képek rejlenek. 
Árny és köd, 
hol dolgok rejlenek. 
Mélység, köd, 
hol magvak rejlenek. 
Látuk: valóság, 
belük: igazság. 
Ôskortól máig 
nem kallódott el a neve: 
általa megnevezhető mindennek kezdete. 
Mindennek kezdetét mint tudhatom? 
Csupán vele. 

22 
A hiányos kikerekül, 
a görbe kiegyenesül, 
az üres megtelik, 
az elvénhedt újjáalakul, 
a kevés megsokasul, 
a sok megzavar. 
Ezért a bölcs 
az egy-egészet óvja: 
ő a világ példája. 
Nem áll a fénybe, 
ezért fényes, 
magát nem hirdeti, 
ezért híres, 
magát nem dícséri, 
ezért dicső, 
magát nem kínálja, 
ezért vezető. 
Nem indul küzdelembe, 
ezért senki se győz felette. 
A régiek megmondották: 
A hiányos ki kerekül. 
Nem holmi üres szó. 
Az igazi, a teljes: minden fölé terül. 

23 
A  kevés szó, mint a természet:
az erős szél nem fúj egy reggelen át, 
a zápor nem tart egész napon át. 
Küldője: 
ég s föld. 
Nem alkot maradandót az ég s föld, 
még-úgy-sem az ember. 
Ezért 
az út-on járjon az ember, 
akkor közös az út-tal, 
az erényes közös az erénnyel, 
a vesztő közös a veszteséggel. 
Aki közös az út-tal, 
az út-at elnyeri. 
Aki közös az erénnyel, 
az erényt elnyeri. 
Aki közös a veszteséggel, 
a vesztettet elnyeri. 
S aki kétségben imbolyog, 
annak szavát senki se hiszi.

24 
A lábujjhegyre ágaskodó 
nem áll sokáig, 
a nagy léptekkel rohanó 
nem megy sokáig, 
a fénybe-álló 
nem lesz fényes, 
a magát-hirdető 
nem lesz híres, 
a magát-dícsérő,
nem lesz dicső, 
a magát-kínáló 
nem lesz vezető. 
Ezek az úton: 
rohadék, hulladék, 
utálkozva elkerülik, 
az út-on járó rá se lép. 

25 
Íme az ős-zűrből keletkezett, 
az ég és föld előtt született: 
mily békés, mily üres! 
Magában van, nem változik, 
zavartalan mindenütt működik. 
Ô az ég-alattinak anyja. 
Nevét nem ismerem, 
kisebb nevén út-nak mondom, 
elmém szerint nagynak mondom, 
a nagyot távolodónak mondom, 
a távolodót eltűnőnek mondom, 
az eltűnőt visszatérőnek mondom.

Ezért 
nagy az út, 
az ég, 
a föld 
s a király. 
A világon négy nagy létezik 
s a király köztük az egyik. 
Az ember a földet követi, 
a föld az eget követi, 
az ég az út-at követi, 
az út önnön rendjét követi. 


26 
A nehéz a könnyű alapja, 
a nyugalom a mozgás apja. 
Ezért a bölcs 
naphosszat munkálkodva, 
szekere terhét el nem hagyja. 
Ragyogót nem remél, 
teljes békében, veszteg él. 
Aki tízezer szekér gazdája, 
néz a világba, nem lát önmagába. 
Aki könnyelmű, elveszti alapját, 
aki nyugtalan, elveszti apját.

27
Az óvatos vándor nem hagy lábnyomot; 
a gondos-beszédű nem kelt haragot; 
jó számolónak nem kell tábla; 
ki ajtót zárni tud, zár nélkül is bezárja, 
hogy ki nem nyitják; 
ki csomót kötni tud, kötél nélkül is megköti, 
ki nem bogozzák. 
Ezért a bölcs 
vigyáz az emberekre, 
senkit meg nem vetve; 
ügyel a létezőkre, 
semmit el nem vetve. 
Ez a kétszeres világosság. 
A jó a rossznak tanítója, 
a rossz a jónak támasztója. 
Ha nem becsülik tanítóikat, 
ha nem szeretik támasztóikat: 
olyan a legbölcsebb, mint a legvakabb. 
Íme a legmélyebb és legsúlyosabb.


28
Aki tudja férfi-hatalmát, 
mégis őrzi nő-lágyságát: 
hegyi-ér a világon, 
az erény-t el nem vesztette, 
csecsemő marad örökre.
Aki tudja fehérségét, 
mégis őrzi feketeségét: 
példa a világon. 
Aki példa a világon, 
az erény-nyel összeillő, 
állandóhoz visszatérő.
Aki tudja dicsőségét, 
mégis őrzi rejtettségét: 
völgy a világon. 
Aki völgy a világon, 
erény-ben lesz tökéletes, 
egyszerű és természetes. 
A természetes elhal: eszköz lesz, erő, 
a bölcs él vele, 
így lesz vezető; 
ezért: 
a rendhez nem kell a had ereje.


29
Aki erőszakkal birodalmat foglal, 
kudarcot vall: ez a tapasztalat. 
Az ég-alatti, mint csodálatos urna: 
sérteni nem szabad, 
aki érinti, sem érinti, 
aki megfogja, elveszíti. 
Ezért mindennek rendje-sorja: 
halad egyik, követi másik, 
virul egyik, hervad másik, 
erősül egyik, gyengül másik, 
keletkezik egyik, elenyész másik. 
Ezért a bölcs 
kerüli a túláradót, 
kerüli a hívalkodót, 
kerüli a kápráztatót.


30
Aki az út-on járva urát szolgálja, 
nem igáz le országokat hadsereggel, 
hiszen őellene is fordul a dárda.
Hol had vonult, 
tövis lepi a rétet, 
nagy harc után 
jönnek ínséges évek 
az eszes: győz és megtorpan, 
nem tobzódik a diadalban, 
győz és nem magasodik, 
győz és nem cifrálkodik, 
győz és nem kevélykedik, 
győz, mert győzni kényszeríttetik, 
győz, de sohasem erőszakoskodik. 
Olykor a lények már ifjan vének, 
ellene szegülnek az út rendjének, 
s ha így van: korán sírba térnek.

31
A legszebb hadsereg is a csapás eszköze, 
mindenféle gyűlöletes, 
az út-on járó nem él vele. 
A nemesnek békében balról a helye, 
háborúban jobbról a helye. 
A had a csapásnak eszköze, 
nem a nemesnek eszköze; 
ha rákényszerül, csak akkor él vele, 
a béke az ő ereje. 
Győz és nem kevélykedik. 
Aki győztesként előre-nyomul, 
az ember-irtásnak örül; 
aki az ember-irtásnak örül, 
gyűlöletet fakaszt az ég alatt. 
A bőség balról tér be, 
a jajszó jobbról tér be. 
Balról a szárnyvezér, 
jobbról a fővezér: 
temetéssel fölér. 
Az ember-irtás 
siralom, gyötrelem, 
gyász-szertartás a harci győzelem.


32
Az út folytonos és névtelen. 
Az ős-egyszerűség parányi, 
mégse bírja senki leigázni. 
Ha fejedelmek, királyok megőrzik: 
minden önként behódol nekik. 
Ég s föld összecsengne-bongna, 
édes harmatot hullatna, 
és a nép mind, nem parancsra, megnyugodna. 
Hol fellép a rendtartás: fellép a név; 
s mert már fellépett a név, 
ismerni kell a határokat 
s így elkerülni a csapásokat. 
Az út e világban, 
mint hegyi patak, mély folyóba és tengerbe szakad.


33
Okos, aki érti az embereket; 
aki önmagát érti: ihletett. 
Hatalmas, aki másokat legyőz; 
aki önmagát legyőzi: erős. 
Aki törekszik: nincs híján akaratnak; 
aki megelégszik: gazdag. 
Aki nem veszti természetét: hosszú életű; 
aki nem veszti emlékezetét: örök életű.


34
A hatalmas út szerteárad, 
jelen van jobbra-balra. 
Minden általa létezik, 
soha meg nem torpanva. 
Működik, de rejtve, hírt nem akarva. 
Mindent nevel, 
de nem irányít, 
nincsen vágya, 
ezért neve: kicsiny. 
Minden visszatér hozzája, 
de nem irányít, 
ezért neve: nagy. 
Sose hatalmaskodó, 
ezért neve: hatalmas.


35
Aki a nagy mintát követi, 
annak hódol az ég-alatti. 
Hozzája fordulnak, mert kárt nem okozhat, 
csak békét, nyugalmat, 
muzsikát, vigalmat, 
táplálékot ad a vándoroknak. 
Mikor az út-ról szólal, 
a szó ízetlen, sótlan. 
Aki ránéz, nem látja, 
aki hallgatja, nem hallja, 
de nem-fogyó kincs annak, ki érti.

36
Amit összenyomnak, 
kiszélesedik, 
amit gyengítenek, 
megerősödik, 
amit megölnének, 
nem marad meddő, 
aki lopna, 
az lesz a vesztő. 
De épp ezt nem értik. 
A gyenge legyőzi az erőset, a lágy a keményet. 
A hal megfúl, ha elhagyja a mélyet. 
Az állam éles fegyvereit 
ne villogtassák a népnek.


37
Az út örök és tétlen,
mégis mindent végbevisz észrevétlen. 
Ha fejedelmek, királyok megőrzik, 
minden magától rendeződik. 
Ha kapálóznak és intéznek, 
letöri őket a titkos természet. 
Vágytalan a titkos természet, 
s a vágy hiánya: béke, 
az ég alatt a rend teljessége.


AZ ERÉNY


38
A nagy erény nem jótékonykodik, 
ezért jó. 
A kis erény jótékonykodik, 
ezért nem jó. 
A nagy erény cselekszik, 
nem-cselekvéssel cselekszik. 
A kis erény sürög, 
erővel cselekszik. 
A szeretet cselekszik, 
eredményes, ha nem cselekszik. 
Az erkölcs sürög, 
erővel cselekszik. 
A tisztelet cselekszik, 
s mert nem viszonozzák, 
kényszerít a tiszteletre. 

Ezért: 
az út ha elvész, itt az erény, 
az erény ha elvész, itt a szeretet, 
a szeretet ha elvész, itt az erkölcs, 
az erkölcs ha elvész, itt a tisztelet. 
A tisztelet 
a hűség és bizalom hiánya, 
a zűrzavar kezdete. 
A külső tudás 
az út virága, 
a belső tudatlanság kezdete. 
Ezért az igaz ember 
a valódit akarja és nem a látszót, 
a gyümölcsöt akarja és nem a virágot, 
a közelit akarja és nem a távolit.


39
Íme az ős-egységben létezők: 
az ég az egység által makulátlan, 
a föld az egység által rendületlen, 
a szellem az egység által finom, 
a völgy az egység által virágzó. 
Minden az egységgel született, 
a vezér, a király 
vele a világ példája lett: 
az egység éltet mindeneket. 
Ha ködös az ég: eltűnik; 
ha inog a föld: elhasad; 
ha durva a szellem: elkallódik; 
ha meddő a völgy: sivatag. 
Ha nem születnek, akkor elenyésznek; 
a vezéreket és királyokat 
ledöntik, ha nem példaképek. 
A néptömeg a nagyok alapja, 
az alacsony a magas alapja. 

Ezért 
az önjelölt vezérek és királyok 
helyükön nem szilárdak. 
Nem nézik, hogy a sokaság a nagyok alapja, 
vesztüket az okozza. 
Ha szétszedik a fényes fogatot: belőle semmi sincs. 
Ne légy értékes, mint a jade-kincs, 
légy egyszerű, mint a kavics.


40
Ellentétesség az út mozgása, 
engedés az út tulajdonsága. 
Az ég alatt minden a létből fakad 
s a lét a nemlétből fakad.
41
Ha bölcs hall az útról, 
megragadja és megőrzi; 
ha tudós hall az út-ról, 
megtartja, majd elveszíti; 
ha okos hall az út-ról, 
nem győz nevetni; 
és nem erről az út-ról esik szó, 
ha tán megérti. 
A régi vers ezért mondja: 
"A fényes út sötétnek látszik, 
az út-on járó eltűnni látszik, 
az egyenes út tévútnak látszik, 
a magas erény szakadéknak látszik, 
a nagy tisztaság szégyennek látszik, 
a hatalmas erény kevésnek látszik, 
a növekvő erény lopásnak látszik, 
a szín-igazság hiánynak látszik. 
A végtelen négyszögnek egy szöglete sincsen, 
a végtelen edény készen soha sincsen, 
a végtelen zengésnek hangja nincsen, 
a végtelen képnek formája nincsen." 
Az út rejtett és neve nincsen. 
Egyedül az út 
vezet és célba fut.


42
Az út szülte az egyet, 
az egy a kettőt, 
a kettő a hármat, 
a három valamennyi létezőt, 
mind tartalmazza a hímet és a nőt, 
s a láthatatlan lehelet egybeolvasztja ezeket. 
S e világban megvetik 
az önmagát-felemelőt, 
az önjelölt királyt, vezetőt. 
Nézd valamennyi létezőt: 
egyszer gyengül, máskor erősül, 
egyszer erősül, máskor gyengül. 
Így látják, 
én is így látom: 
"A zsarnokok nem holtukkal pusztulnak el." 
Ez a legfőbb tanításom.


43
Az ég alatt a leggyengébbek 
átfúrják, ami legkeményebb: 
mindenben fészke van a nemlétnek, 
ereje a nem-cselekvésnek. 
Szó nélküli tanítással 
s a nem-cselekvés hatalmával 
mi sem mérkőzhet e világban.


44
Rang, vagy élet: melyik főbb? 
Kincs, vagy élet: melyik több? 
Szerzés, vagy vesztés: melyik túlélhetőbb? 
Aki sokat szerzett, sokat vesztett; 
aki sokat gyűjt, több kárt szenved. 
Aki megelégszik, kudarc nem éri, 
aki megtorpan, veszély nem éri, 
a maradandóságot éli.


45
A tökéletes: akár a tökéletlen. 
Működése véghetetlen. 
A teljesség: akár az üresség. 
Működése mérhetetlen. 
Az egyenes, mint a görbe, 
a szellemes, mint a dőre, 
az ékes szó, mint a dadogó. 
A mozgás a fagyot legyőzi, 
a nyugvás a hevet legyőzi, 
a béke a rendet megőrzi.

46
Mikor az ég alatt létezik az út: 
a lovak megtrágyázzák a földet; 
mikor az ég alatt hiányzik az út: 
a mezőn harci mének legelnek. 
Nincs nagyobb csapás, 
mint az eleget nem ismerni, 
se nagyobb veszély, 
mint szerzésre törekedni. 
Ezért: 
aki az eléggel megelégül, 
elégedettnek kell nevezni.


47
Nem lép ki az ajtón 
és világot megismer, 
nem néz ki az ablakon 
és égi út-at megismer; 
mennél messzebb megy, 
annál kevesebbet ismer; 
ezért a bölcs 
nem jár, hanem megismer, 
nem néz, hanem megnevez, 
nem cselekszik, hanem végbevisz.

48
A tanuló gyarapszik naponta; 
az út-on járó csökken naponta. 
Csökkenés, tovább-csökkenés: 
eredménye a nem-cselekvés. 
Mindent végbevisz a nem-cselekvés. 
A világot tétlen tartja kézben. 
Aki tevékeny, 
a világot nem tartja kézben.


49
A bölcsnek nincs önnön szíve.
Szíve a nép valahány szíve. 
Jó a jókhoz 
és jó a gonoszokhoz: 
ez az erény jósága. 
Hisz az igazaknak 
és hisz a hazugoknak: 
ez az erény bizalma. 
A bölcs az ég alatt békében lakik, 
megjegyzi az emberek mondásait, 
s úgy nézi a népet, mint gyermekeit.


50
Megszületnek és elpusztulnak. 
Az élet felé megy tíz közül három, 
a halál felé megy tíz közül három, 
és meghal tettei miatt 
megint tíz közül három. 
Miért? 
Mert nem lesznek úrrá az élet-vágyon. 
Aki úrrá lesz az élet-vágyon, 
orrszarvútól, tigristől nem fél, 
sem harcban a fegyveres katonától. 
Az orrszarvú nem döfi beléje szarvát, 
a tigris nem vágja beléje karmát, 
nem sebzi meg a katona kardja. 
Miért? 
Mert a halálnak nincs rajta hatalma.

51
Az út szül, 
az erény táplál, 
a lény alakot-ölt, 
az alak beteljesít. 
Ezért minden 
becsüli az út-at és az erény-t. 
Az út méltó a tiszteletre, 
az erény méltó a szeretetre, 
mert nem osztanak parancsot, 
s mennek természetes rendet követve. 
Az út szül, 
az erény táplál, 
dajkál, nevel, 
csiszol, érlel, 
ápol, őriz. 
Alkot, de nem birtokol, 
teremt, de nem kérkedik, 
mindennél öregebb, mégsem oszt parancsot: 
legmélyebb jónak méltán nevezik.

52
Az ég alatt mindennek eredete 
az ég-alattiak anyja. 
Aki eléri az anyát, 
megismeri a gyermekeit; 
s ha megismeri a gyermekeit, 
újra említi az anyát. 
Élete végéig nem éri veszély. 
Aki betömi oduját, 
bezárja kapuját: 
élete végéig nyűg nélkül él. 
De ha kinyitja kapuját, 
magára-veszi minden baját: 
élete végéig gondban él. 
Aki a parányit meglátja: éles-szemű; 
aki gyengeségét megőrzi; hatalmas-életű. 
Aki tiszta fény, 
s a világossághoz folyton visszatér, 
nem éri veszély: 
az állandóságban él.

53
Ha van igaz tudásom: 
a nagy utat járom, 
s csak attól félek, hogy letérek. 
A nagy út sima, 
de az embereket vonzzák az ösvények. 
Ha pompás a palota: 
a szántóföldek begyepesülnek, 
a magtárak kiürülnek. 
Dísz-köntösben járnak, 
éles kardokat hordoznak, 
étellel-itallal be nem telnek, 
fölösleges javakat halmoznak: 
rablás, dicsekvés a neve. 
Nem ez az út-nak szelleme.


54
A talpraesettet fel nem borítják, 
a jól fogodzót le nem taszítják. 
Fiak, unokák áldoznak neki. 
Aki az út-at fejleszti magában, 
abban valódi az erény; 
aki fejleszti a családban, 
abban bőséges az erény; 
aki fejleszti a falujában, 
abban kiváló az erény; 
aki fejleszti az országban, 
abban virágzó az erény; 
aki fejleszti az ég alatt, 
abban teljes az erény. 
Magunkban megismerjük a többit, 
egy családban a többit, 
egy faluban a többit, 
egy országban a többit, 
az ég alatt a többit. 
Honnan ismerem én az ég-alattit? 
A kevés által valamennyit.

55
Aki a nagy erény-t magában hordja, 
akár az újszülött gyerek. 
Mérges rovar, kígyó nem csípi meg, 
nem támadnak rá a vadállatok, 
nem ragadják el a sasok. 
Csontja gyenge, izma lágy, 
fogása mégis szilárd; 
nem ismeri hím s nő egyesülését, 
mégis életet ad, 
mert tiszta teljesen; 
kiált s be nem reked, 
mert összhangzó tökéletesen. 
Az összhang tudása: állandóság. 
Az állandóság tudása: világosság. 
Az élet gazdagítása: vigasság. 
A szellem feszülése a szívben: makacsság. 
Olykor a lények már ifjan vének: 
ellene szegülnek az út rendjének, 
s ha így van: korán sírba térnek.